2011 nyarán történt az első találkozás Szád várával, egy barátokkal töltött nyaralás alkalmával látogattunk el  Szögligetre és kerestük fel az erősség romjait. Először elég hosszúnak tűnt az oda vezető meredek út, alföldi gyerekként nem ehhez vagyok szokva. Aztán, amikor felértünk a hegy tetejére, azonnal elszállt minden fáradságom, a zihálásom is megszűnt, csak a lenyűgöző táj képe és a romok szépsége töltötte ki elmémet.

Nagy Gábor élménybeszámolója Szádvárról és a vármentésről

Építészként szeretem a régi idők épületeit, különösképpen a várakat. Szeretem őket felfedezni, megismerni titkaikat. Vannak kedvenceim, de Szádvár valamilyen megmagyarázhatatlan okból azonnal a szívembe lopta magát.

Miután este hazatértünk a szállásunkra, egy kedves barátom mesélte, hogy ezt a várat egy lelkes önkéntesekből álló csapat minden évben felkeresi és próbálja megmenteni az enyészettől. Azonnal tudtam, hogy  meg kell ezeket az embereket ismernem és ki kell vennem a részem a nemes feladatból.

2013 márciusában csatlakoztam először a Szádvárért Baráti Kör csapatához, mint önkéntes és azóta, ha tehetem minden alkalmat megragadok, hogy visszatérjek Szádvárra, akár régészeti feltárásról, akár sarjazásról legyen szó. Örömmel tapasztaltam, hogy mások is hasonló érzéseket táplálnak a vár iránt. Jó érzés tudni, hogy rajtam kívül még vannak ilyen „őrültek” akik pénzt és időt nem sajnálva eljönnek ide, akár az ország túlsó végéből is és próbálnak tenni valamit kedvenc  erősségük romjainak megmentéséért, valamint titkainak megismeréséért. Számomra külön öröm ide ellátogatni, hiszen pár napig ki tudok szabadulni a városból a természetbe, a jó levegőre, az irodai munka után felüdülés egy kis fizikai  „melót” végezni.

Gábor munka közben Szádvár romjainál

Az erőfeszítéseink szerencsére másoknak is feltűntek, egyre nagyobb visszhangja van a Szádvár Projektnek. Nagyon örültem, mikor az októberi vármentésre buzdító hírlevélben azt olvashattam, hogy lézer szkennelésre készítjük elő a várat idén októberben. Ismerve a technológiát óriási lehetőségnek tartom ezt, hiszen így lehetőség van arra, hogy a vár jelenlegi állapotát digitálisan megőrizzük az utókor számára és felbecsülhetetlen segítség lesz ez a további munkálatokhoz.

A csapat most is kitett magáért, remek hangulatban zajlott a munka és esténként is kellemes beszélgetések részese lehettem. A vármentésre kijelölt hosszú hétvégén az égiek is segítették a munkánkat, gyönyörű, késő őszi időben dolgozhattunk és mikor pihenőre került sor, gyönyörködhettünk a környező hegyek őszi színeiben. Én első alkalommal látogattam el októberben Szádvárra, így nekem külön élmény volt megismerni a vár őszi hangulatát, a bujkáló nap által mutatott különböző arcait.

A vár déli részlete őszi színekben, fotó: Nagy Gábor

Ha tehetem, tavasszal ismét visszatérek ide, legyen a feladat akár sarjazás, ásás vagy falazás. Abban is bízom, hogy sikerül egy szintet ugranom, egyszerű önkéntesből teljes jogú taggá válnom.

Szöveg: Nagy Gábor
Fotók: Nagy Gábor és Vígvári Tamás
Szerk.: vigi