Időzzünk még egy kicsit a 19-es kutatóárokban :) Következő mesélőnk már nem egyszer bizonyította, hogy köztünk a helye, hiszen már többször megfordult a Szádvárért Baráti Kör vármentésein (tényleg, Viki! nem akarsz belépni? :) )
Horváth Viktória beszámolóját fogadjátok szeretettel!

Budapest, Keleti pályaudvar, vasárnap délután 2 óra. Két lány izgatottan toporog a főtábla előtt, harmadik társukat várják. Egyikük első szögligeti útjára készül, a másik kettő pedig – tavalyi élményein felbuzdulva – immár másodszor indul a borsodi tájak felé. Munka? Nyaralás? Pihenés?  Valahogy így.

Szögligeten, a Szalamandra Ház előtt ismerős arcok fogadnak kedvesen, érzem, szinte „hazajöttem”. A levegő friss és élettel teli, a zöldellő hegyek közt a Ménes-patak csordogál. Ez az. Ez hiányzott nekem az elmúlt időszakból. A természet közelsége, a vidámság, a közösségi élmény. Készen állunk a következő dolgos, ám egyúttal pihentető hétre!

Az első két nap reggeli hegymenete, szerszámokkal, vizeskannákkal, mit ne mondjak, pokoli. A pesti lányok elszoktak ettől, ugye. A fitness-wellness-részleg használata mindenkinek ingyenes! Közben tekintsenek, kérem, balra: egy róka szaladt el az út mellett. Jobbra gyönyörű a kilátás, Szögliget látképe tárul elénk. Meg is érkeztünk, kezdődhet a munka!

Triónk a 19. szelvényhez csatlakozik, amely a – korabeli források mintájára – Lisztes-bástyának nevezett építmény kellős közepében kerül kijelölésre. A csapat fő feladata a bástya alapozásának megkeresése, építési idejének tisztázása. Ha minden ilyen egyszerű lenne… Az első pillanatban kicsit megszeppenünk a derékig érő csalán látványától, de igyekszünk elképzelni egy, az alapozásig menő árkot a burjánzó növényzet alatt. Gyorsan neki is látunk az irtásnak, miközben újabb és újabb csapattagok érkeznek munkára készen. A hangulat fantasztikus, szelvényünket a hangos nevetés fémjelzi, a jókedv messzire elhallatszik.

A kőpakolás, csákányozás erős férfikarokat kíván, így mi a köztes időben a rostálás izgalmainak hódolunk – sajnos nem túl sok eredménnyel. A „leletmentes árok” elnevezést a 19. szelvény érdemelte ki, nem véletlenül, habár kedvünket ez sem tudja szegni. A fiúk minden egyes előkerült vasszög tiszteletére hatalmasat ordítanak, s lassan ugyanilyen fogadtatásban részesülnek az Árpád-kori kerámiák is. Végül – a palettát színesítve – néhány üvegtöredéket, puskagolyót, jóval több állatcsontot is el tudunk csomagolni, s ha ezüstöt, mázas kerámiát nem is, de egy jókora vashevedert mi is találunk.

.

Pihenésképpen részt vehetünk a lelőhely mindenfajta dokumentációjában, melyhez óriási segítséget kapunk az ásató Gál Viktortól, aki szívesen „alkalmaz” bennünket a naplózásnál, rajzolásnál, fotózásnál, geodéziai felmérésnél, azaz a napi eredmények értelmezésénél.

A péntekre várt végeredmény a 19. ároknál szombat délelőttre csúszik, hiszen a mélyülés során megfigyelt rétegek együttese a metszetfal rajzolásakor még kiegészül egy-két továbbival. A bástya alapozását végül sikerült megtalálni 4,6 méterrel a fal -mostani- tetejétől számítva. Győzelem!

.

A munka utáni édes pihenés a mintegy háromnegyed órás lejtmenet leküzdése után következhet csak, mely a fáradtságra fittyet hányva általában kinti beszélgetéssorozatból, a Ménes-tó meglátogatásából, rövid esti sétából áll. A mindig mennyei vacsorát pillanatok alatt eltüntetjük, persze kell az utánpótlás. Az ezután bekövetkező boldog állapotot már csak a meghívott szakemberek előadása tudja fokozni (no meg a keddi szalonnasütés).

Kedves Szádvárért Baráti Kör! Nagyon köszönöm az élményt, a társaságotokat, a kedves, közvetlen szavakat! Találkozunk a következő Vármentésen! :)

Szöveg: Horváth Viktória
Fotók: Albert Ferenc, Bubenkó Gábor, Grecmajer Tamás, Hancz Erika, Vígvári Tamás és Vinis Zoltán
Szerk.: vigi