Folytassuk beszámolóink sorát egy eddig még nem szerepelt kutatószelvénnyel, a 19-essel! (hajrá 19-es!) Volt szerencsém nekem is ebben az „árokban” egy hétig csákányoznom, így nagy várakozással vártam a „lányaink” beszámolóját. Először mindig a vendég -tanítja jóapám- :), így fogadjátok szeretettel Baranyi Réka beszámolóját!

A 19-es kutatószelvény. Baranyi Réka beszámolója az egyhetes régészeti ásatás élményeiről.

Idén először vettem részt a szádvári ásatáson, amelyre nagy kíváncsisággal érkeztem. Ez nem meglepő, tekintve, hogy csak csupa jót hallottam róla. J Elöljáróban annyit mondhatok, hogy én sem csalódtam, sőt…. Bár az elején laikusként kicsit izgultam a rám váró feladatok miatt, szerencsére már az első napon beigazolódott, hogy a félelmem alaptalan volt. Ez elsősorban, az újakat mérhetetlenül kedvesen fogadó, már összeszokott csapatnak bíztató szavainak volt köszönhető. Én a 19-es szelvényhez kerültem – ami bár szombatra véglegesen a legkevesebb lelettel bíró árokként vonult be a köztudatba -, ennek ellenére egy fantasztikus csoport tagjaként, remek hangulatban tölthettem a hetet.

Íme a 19-es árok a Lisztes bástyában, s ahogy a többiek neveztek bennünket: a cirkuszi sátor :)

Ami a teendőket illeti, az első napon gyomláltunk, ezzel megtisztítva a szelvény területét a gazoktól. Ezután az ásás, a kövek elhordása következett, amelyben a fiúknak jutott nagy szerep. (Ezúton is le a kalappal előttük, tekintve, hogy mindezt 40 fokos hőségben kivitelezték!)

Első nap jó része a terület megtisztításával telt el

Mi lányok inkább a rostálásban jeleskedtünk a hét további részében, illetve egyéb kisebb-nagyobb ránk bízott munkát végeztünk. Utolsó napon aztán a betemetés következett, itt ismét az erőé volt a főszerep. A legnagyobb kihívást a helyszín megközelítése jelentette és bár a hegy nem lett kisebb a napok múlásával, mégis egyre könnyebben tettük meg a távot, hiszen a társaság nem csökkenő lelkesedése nagyon inspiráló volt! Arról a csodálatos környezetről, szépséges tájról nem is beszélve, amely napról napra kárpótolt bennünket a feljutást követően.

A 19-es árok kijelölése, majd az első kapa…, izé, csákány vágások :)

.

…s amíg a fiúk az árokban eljátszották, hogy dolgoznak…

.

…addig a lányok keményen rostáltak és rostáltak és rostáltak… :)

Számomra nagyon tanulságos hét volt, cseppet sem bántam meg, hogy részt vettem a vármentő héten! Sok új ismeretségre, barátságra tettem szert, mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, újoncokat, de azt is észrevettem, hogy a rég nem látott ismerősök is ugyanott folytatták a beszélgetést ahol legutóbb abbahagyták. Példaértékű, amit ez a csapat évről- évre tesz közös kincsünk megmentéséért, bevallom engem is teljesen magával ragadott a körükben tapasztalt szorgalom, lelkesedés. Úgy gondolom, hogy ez a program nem csak egy olyan világba nyújt betekintést, amiről sokan csak álmodnak, hanem egy olyan közösség tagjává teszi az embert, amelyből sajnos egyre kevesebb van napjainkban. Így bár kissé fáradtan, mégis fájó szívvel indultam vissza az idő elteltével a zajos fővárosba… Szádvárra tényleg érdemes visszatérni! :)

Pillanatképek a 19-es árok egyhetes életéből

Ezúton is szeretném megköszönni idei nyaram legemlékezetesebbre sikerült hetét, a rengeteg élményt!

Csoportkép a 19-es árok legénységéről

Szöveg: Baranyi Réka
Fotók: Albert Ferenc, Bubenkó Gábor, Grecmajer Tamás, Hancz Erika, Vígvári Tamás és Vinis Zoltán
Szerk.: vigi