Egy újabb élménybeszámolót olvashattok a VI. Vármentő Hét eseményeiről. Soron következő mesélőink a “lányok”, akik a szegedi egyetemről érkeztek hozzánk nyári gyakorlatukra: Kurucz Klaudia és Szász Barbara. A tikkasztó augusztusi forróságban a 17-as kutatószelvényt választották maguknak, beszámolójukat fogadjátok szeretettel:

Az idei VI. Vármentő Héten első ízben vettünk részt. Négyen mentünk, mint csoporttársak a Szegedi Tudományegyetemről, ám hamar kiderült, hogy rajtunk kívül még mások is érkeztek onnan, sőt legtöbbjükkel egy árokban tevékenykedhettünk.

Az egy hét óriási élmény volt számunkra, hiszen első éves régészhallgatóként, eddig nem adódott sok lehetőségünk ásatásokon részt venni.  A Szádváron töltött idő kitűnő lehetőséget biztosított nekünk az ásatásokon alkalmazott technikákat, módszereket, és egyéb terepi gyakorlatikat (pl. ásatási napló írása, a leletek elcsomagolása…) megfigyelni, elsajátítani. Ezen kívül számos új ismeretséget is köthettünk, megismerkedtünk a kedves és elhivatott várbarátokkal, a bányászokkal, a lelkes segítőkkel, helyi lakossal.

Kurucz Klaudia és Szász Barbara élménybeszámolója a 17-es árokról és az egyhetes régészeti ásatásról

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a táj maga csodálatos volt. Igazán távol érezhettük magunkat a civilizációtól, térerő, városi zajok és stresszmentesen, még az olykor fárasztó munka után is kellemesen kikapcsolódhattunk. Az idilli pillanatokat csak az undok böglyök zümmögése törte meg, de a helyi szilvapálinka, bor és egyéb frissítő italok elfogyasztása után már ők sem zavartak igazán.

A csodálatos szádvári panoráma :)

A könnyed vasárnapi ismerkedő est után, hétfőn rögtön beleugrasztottak minket a mély vízbe. Miután megmásztuk a kb. 460 m magas „hegyet” egyből kezünkbe ragadhattuk a kapákat, ágvágókat, lapátokat és nem utolsó sorban a csákányokat is. Egy heti kemény munka során, miután megszabadultunk legfőbb ellenségünktől, „a tuskótól” a 17-es számú, egyre mélyülő árokból (melyet a beavatottak csigaként ismertek), tetemes mennyiségű vasszög került napvilágra, de egyéb érdekes és egyedi leletet is felszínre segítettünk.

Lelkesen és serényen dolgoznak a lányok, pillanatképek a 17-es árok életéből.

Ilyenek például a változatos méretű, színű és mintájú pipák, kályhacsempék és edények töredékei. Említésre méltó, hogy az állatcsontok és az egyszerűbb kerámiák töredékei is hasonló gondoskodást érdemeltek, mint a fontosabb darabok.

Érdekes leletek az árokból

A hangulatunk és a lelkesedésünk még annak ellenére sem tört le, hogy minden nap végére elfáradtunk, „megsültünk”, koszosak lettünk és egyik tagunk az utolsó napokban dezertált a 16-os árokba.

Pszt! Had pihenjenek egy kicsit :)

Összességében a kitartó munka meghozta gyümölcsét, jókat nevettünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, énekeltünk, sétálgattunk és végül szomorúan temettük be azokat a kis gödröcskéket, amiket hét elején még izgatottan kotortunk ki, annak reményében, hogy mindenféle érdekességet találunk majd bennük.

Íme a 17-es legénysége

Szöveg: Kurucz Klaudia és Szász Barbara
Fotók: Bubenkó Gábor, Grecmajer Tamás, Kurucz Klaudia és Szász Barbara
Szerk.: vigi