A hegyen-völgyön és árkon-bokron keresztül a természetet járó kirándulóknak nem kell részletesebben ecsetelnem, milyen érzés fog el, amikor utamat keresztezi egy vadrózsabokor vagy éppen egy csalánmező. Hiszen ezek a nyári – rövidnadrágos – túrázás legfélelmetesebb ellenségei. A meleg idő beköszöntével beindulnak a természet vegetációs folyamatai, magyarán szólva minden kizöldül. A talajban gyökeret eresztett legkülönbözőbb lágy és fás szárú növények újult erővel törnek az éltető napfény felé, szinte egymással versenyezve, vajon ki tud magasabbra nőni?

Szádvár kiszabadult a csalán fogságából :)

Ez a honlap Szádvárról szól, hogy miképpen tudunk segíteni ezen a középkori várromon. Nos, annak idején, 2006 őszén a vármentés „bozótirtással” kezdődött. Több éves munkával, számtalan karcolás árán, a metszőollók milliónyi vágásával sikerült az erősség területét és környékét megtisztítani a túlburjánzott növényzettől (fáktól, bokroktól és csalánrengetegtől). Így értük el, hogy a tavasztól kezdődő kiránduló szezonra az egykori Bebek-vár területe átlátható, járható és fotózható legyen. De ez a tevékenység nem szorítkozhat egyszeri alkalomra, hanem minden esztendőben rendszeresen ismétlődő munkafolyamat kell, hogy legyen. Hiszen a természet – mint már fentebb írtam – nem adja fel a harcot, vissza akarja hódítani magának az emberek számára évszázadokig életteret nyújtó helyet is. Ezért adtam a cikk címének a „sziszifuszi” jelzőt. A vármentők munkája sohasem fog véget érni. Minden tavasszal felzúgnak a fűkaszák, csattognak a metszőollók, hogy Szádvár a kirándulók kedvelt helyszíneként szerepelhessen a hétvégi piknikek során.

Szádvár hősei munka közben :) Köszönjük szépen!

Ezt a sziszifuszi munkát 2013 májusában elvégezte: Kovács Lajos és Szatmári Tamás

Fotók: Szatmári Tamás