Az októberi szombat reggel időjárása eléggé zord arculattal várta a Szögliget község felől megérkező vármentőket. Hiszen a Ménes-patak völgyében kanyargó, változatlanul rossz minőségű úton haladók alig láttak az orruk hegyéig a mindent elborító őszi ködben. Az elmúlt esztendők tapasztalataival felvértezve mi tudtuk, hogy ott koronázza fent a sziklaplatót Szádvár, aminek megújulásáért közösen tettünk fogadalmat.

Vármentő csapat (Bubenkó Gábor fotója)

A jól ismert és sokszor elátkozott hegyi kaptatót ismételten leküzdve, végül felértünk az addigra már verőfényes napsugárban pompázó várrom külső udvarára. Örömmel üdvözölték egymást a régi barátok, az újakat pedig felkarolva, elmagyaráztuk nekik a vármentés minden csínját-bínját. A szögligeti Önkormányzat csapata egységes kék munkaruhában, szerszámokkal jól felszerelten jelent meg. Rövid szusszanás után megkezdték bozótirtó munkájukat a göllerollók, felzúgtak a fűkaszák, pörgésnek indult a motoros fűrész lánca. Ezen tevékenységünk örök és megunhatatlanul fontos, hiszen a területen élő vegetáció folyamatos növekszik, vissza akarván hódítani a történelmi helyszínt az emberektől. A legelső hódítónak a csalán számít, ami a rövidnadrágos kirándulók legfélelmetesebb ellensége, de a tüskés vadrózsabokorba sem szívesen gabalyodna bele senki.

Irány a vár, kezdődjék a munka!

Déltájban a szorgos hangyaboly munkáját a bográcsban elkészített chilis bab feltálalása szakította meg, amire éhes farkasként vetette rá magát a lelkes kompánia. Majd egészen tizenöt óráig dolgoztunk, egyre kopasztva a kőfalak körül elszaporodott aljnövényzet és bokrok sorát. Az esti vacsora elfogyasztása után a Szádvárért Baráti Kör közgyűlésén a szervezeti kérdések megvitatására került sor. Meghallgattuk az újító szándékú javaslatokat, latolgatva, mivel tudjuk még jobbá tenni ügyünket.

Jól esik a pihenés és a finom ebéd

A vasárnapi megmozdulás ebédszünetében Miklós barátunk által feltálalt, immár legendásnak mondható sajtos-füstös lángosa mellett az újdonság erejével ható bundás kenyere nyűgözte le a nagyszámú résztvevőt. A lágyan simogató napsütéses időben szinte megtelt az egykori Bebek-vár udvara, öröm volt látni a sok embert, időset és fiatalt egyaránt. Bízom benne, hogy sokan kaptak kedvet legközelebb is felkeresni Szádvárt, ahol örömmel veszünk minden segítő kezet. Tehát akkor találkozzunk március idusában!

Pillanatképek a vármentésről

Írta és a fényképeket elkészítette: Szatmári Tamás
Szerk.: vigi