Szádvár legkorábbinak tartható részének, az ún. belső vár déli oldalán emelkedő impozáns magasságú várfalon végeztünk falkutatási, régészeti munkákat 2012. július közepén. Az ó-olasz típusú Új bástya, és korainak tartható kerek alaprajzú Kerek bástya között emelkedő, külső oldalon mintegy 10 méter, belső oldalon is 5 méter magasan megmaradt várfal állapota különösen kritikus, baleset- és életveszélyes volt.  A Szádvárért Baráti Kör által a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott, és pozitívan elbírált, veszélyelhárítást támogató pályázat megvalósításának megelőző fázisaként kellett sort keríteni a kutatásra a várfal környezetében. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársaival, és az Egyesület önkénteseinek segítségével végeztük el, a kőműves munkákat megelőző régészeti feltárást.

A fal

A falkutatást megelőzően, a várfalról részletes geodéziai felmérés készült 2011-2012 telén, melynek segítségével megtervezhettük, a pályázat beadásához szükségesszerűen kapcsolódóan, a fal állagvédelmét, jövőbeni képét. A felmérés és a legújabb helyszíni megfigyeléseink alapján kialakíthattunk egy olyan átfogó, építészeti, történeti képet a megvédeni kívánt falról, mely természetesen befolyásolta az állagvédelem helyszíni munkáit.

A meglévő falmaradványok építészeti részletei alapján azonosítható volt, hogy a faltól nyugatra lévő Kerek bástya együtt épült a várfallal, a keletre lévő Új bástya utólagosan lett ahhoz hozzáépítve. A megmaradt nyomok alapján jól azonosítható volt, a várfal külső oldalán, a Kerek bástya mellett, szintén utólagosan épített árnyékszék akna is. Így a falban lévő, az árnyékszékhez vezető egykori ajtót, aminek helyén ma egy nagyméretű átszakadás található, utólag vághatták a várfalba.  Szádvárról 1573-ban, az itáliai származású Angelinni által készített alaprajzon, minden ma ismert építészeti elem fel van tüntetve. Ezek alapján feltételezzük, hogy az ágyúk elterjedése miatt, az 1530-40-es években épített Új bástya, valamint az árnyékszék kialakítása egykorú lehet.

A várfal belső oldalán egy sorban 3 gerenda fészket vehetünk észre. Ezek egyik tagját, valószínűleg utólagosan elfalazták. Az árnyékszék egykori ajtaja mellett, ezektől kissé lejjebb, egy újabb nagy kiterjedésű kiromlást fedezhetünk fel. Talán az árnyékszékhez vezető helyiséget, melynek ez egy födémtartó gerendafészke, egy lépcsővel mélyebben alakították ki?

A várfal keleti végében egy nyílás egyik oldala maradt meg számunkra. A mind oldalirányban, mind lefelé és egyben kifelé szűkülő egykori nyílás belső magassága kb. 1 méter volt, alját deszkákkal fedték, külső oldalán megmaradt az egykori kőkeret fészke is. Hogy ablak vagy lőrés nyílása volt, azt nem tudhatjuk, viszont kialakítása, szerkezete alapján, inkább a vár más részen is megfigyelhető, kulcslyuk alakú lőrésre gyanakodhatunk.

Az egy hetes régészeti kutatás során megtisztítottuk azokat a falaljakat (árnyékszék ajtaja, valamint az Új bástya irányába tartó várfal szakasz), melyeket föld vagy növényzet fedett. Sajnos az ajtó küszöbköve, vagy küszöbszintje nem volt azonosítható. A várfal közepén egy kutatóárkot nyitottunk a belső oldal szintviszonyainak tisztázására. Ahogy a terepviszonyok miatt gyanítottuk is, a belső oldalon egy pince csatlakozik a várfalhoz. Ez a pince utólagosan lett kialakítva a várfal belső oldala mentén, egyszerű dongaboltozatos rendszerű, minimális hossza 5 méter. Az árnyékszék ajtaja előtt már nem folytatódik, viszont egészen az Új bástyáig azonosítható volt. A pince boltozatát nem a szokásos élére állított kövekből képezték ki, hanem vízszintesen elhelyezett és lépcsőzetesen előrecsúsztatott, könnyen faragható ún. „darázskövekből” alakították ki. A pince boltozatának teteje beszakadt, belsejét köves omladék töltötte fel. A pince egykori, utólagosan kiszerkeszthető belső magassága kb. 2,5-2,7 méter lehetett.

A várfal külső oldalán, a fal aljában megfigyelt kiszakadás kitisztítása, bontása során nem várt jelenségbe ütköztünk. A várfal külső oldala, mintegy 5 méter hosszan és majd 2 méter magasságban egészen a természetes sziklapadkáig ki van rohadva. Sőt egy helyen, pont a belső oldalon feltárt pince területén, teljesen át van szakadva, azaz a várfal aljában, az alapozás mélységében, egy 70 cm magas és 120 cm széles lyuk tátong. Hogy ez a kirohadás természetes vagy mesterséges úton jött-e létre, azt sajnos nem tudjuk. A nagy mélységben végzett kutatás másik eredménye, hogy az árnyékszék falának, csak a felső része válik el a várfaltól, a mélyben a falazatok egymással kötésben vannak, azaz egykorúak. Így nem elképzelhetetlen, hogy az árnyékszéket szintén a vár korai periódusához lehet kapcsolni, de ezt majd csak az állagvédelmet követő kutatás fogja felderíteni. A falazat igen rossz állapota miatt az aknában most nem végezhettünk feltárást.

Az árnyékszék aknához vezető ajtó helye

.

Az árnyékszék akna belseje

.

A belső oldalon lévő pince boltozatának maradványai

.

A külső oldalon megkutatott kirohadás az átszakadt várfallal

Szöveg és fotók: Gál-Mlakár Viktor
Szerk.: Vigi