2012. május 11-e verőfényes napján egymásnak adták a kilincset országunk várbarátai a Tolna megyei Szekszárdon, amikor átlépték a Wosinsky Mór Megyei Múzeum hatalmas kapuját. Mert ez a patinás intézmény vállalta magára a szervezés minden gondját és nyűgjét, cserében kiérdemelve a nagyszámú résztvevő elismerő szavait. Az első nap délutánján a Múzeum könyvtárszobájában kaptunk helyet. A háromnapos konferencia témakörét a castellumok jelentették. Ennek a latin szónak az értelmezését fejtették ki a felkért előadók. Mint szavaikból kiderült, nem egyértelmű ez a fogalomkör, mert már a középkorban is tág határok között mozgott annak jelentése. Az egykori birtokos családok által lakott erődített nemesi rezidenciák általános képének megítélését megnehezíti, hogy a Tolna megyei objektumok erősen lepusztultak vagy éppen még napjainkban is értő kezű ásatóra várnak.

A felszólalók sorát elsőként a Tolnában sok esztendeje régészeti feltárásokat végző Miklós Zsuzsa nyitotta meg. Ismertette a történeti kutatásokat, köztük a sok helyszínen elsőként járó múzeumalapító, Wosinsky Mór munkásságát. Utána Bertók Gábor jóvoltából az őskori lengyeli kultúra, majd Szabó Máté tolmácsolásában a római kor Duna menti limes környékbeli szakaszának érdekes részletei peregtek a vetítővásznon. A rövid szünetben lehetőség nyílott az előtérben történelmi és régészeti tárgyú könyvek megvásárlására. A kisebb csoportok beszélgetései jelezték, hogy milyen fontosak az ilyen évenkénti találkozók, összehozva a hasonló érdeklődési körű embereket országunk minden égtájáról. A délután során még megismerhettük Csányi Viktor és Szabó Géza által a dombóvári Gólyavár históriáját. Majd következett Gaál Attila kalauzolásában a Szekszárd város határában a török hódítók által emeltetett palánkvár precíz beszámolója. Végezetül a helyi szervezők nevében fellépő Vizi Márta foglalta össze a szekszárdi apátsági várról eddig tudható ismereteket. Már a késő délutánba hajlóan került sor a Castrum Bene Egyesület éves közgyűlésére, ahol titkos szavazáson újraválasztották a vezetőséget. Az ízletes vacsora elfogyasztása után visszatértünk a Múzeumba, ahol a helybeli szervezők kalauzolásában végignéztük a „Tolna megye évszázadai” című kiállítást. Elbűvölt minket a sok száz esztendővel ezelőtt élt emberek használati tárgyainak sokasága, a föld mélyéről napvilágra került tárgyi leletek szépsége.

A szombati nap előadásait az egykori Vármegyeháza nagytermében tartották meg. Horváth Richárd lendületes előadásában a castellum terminológiájának kérdéskörét feszegette, korabeli példák alapján. Majd ismét Miklós Zsuzsa lépett a mikrofonhoz, az Őcsény község mellett általa feltárt Oltovány {Györke} bemutatásával. Utána Vándor László a botszentgyörgyi, majd Aradi Csilla a Gálosfa – Szerdahelyi objektumok részleteibe avatták be az érdeklődve figyelő közönséget. Az ebédszünetben körbejártuk a Vármegyeházát, hiszen jelentős helyszínét adta a magyar történelemnek. Udvarát az Árpád-házi I. Béla király alapította bencés apátság épülete foglalja el, jelenleg romkert formájában. A szombat délután sok került még Gere László szigetvári, Nagy Szabolcs kisnánai és az Eleki Nándor – Virágos Gábor szerzőpárosok által prezentált nyírbátori feltárások részleteinek taglalására. A konferencia utolsó felszólalója által nemzetközivé vált, hiszen Petr Chotebor a csehországi Prágából utazott idáig, hogy megossza velünk a „Tvrzek Csehországban” című tanulmányát. A vetítővásznon bőséges választékot láttuk a toronyszerű nemesi rezidenciák sokszínűségére. Még a második nap programjához tartozott a környékbeli Őcsény – Oltovány {Györke} castellumának valamint a XVII. században elpusztult Decs – Ete mezőváros területének felkeresése. A helyszíneken a fel-feltámadó szél és a sötétharagos viharfelhők árnyéka már előrevetítette az időjárás negatív irányú fordulatát.

Valóban így lett. A harmadik nap reggelén, ami szokásos módon a tanulmányi kirándulásé, hideg esővel ébresztette a Castrum Bene tagságát. Ez a kezdet bizony erősen lehangolta az illusztris társaságot. Voltak akik hazafelé indultak el, de a zöm elhatározta, hogy tűzön-vízen {jelen esetben ez utóbbi az ideillő szó} végigjárja a betervezett várakat. Tehát elindultunk, bár a gépjárművek ablaktörlői alig győzték elsöpörni az égi áldás vízözönét. A Mecsek északi részén emelkedő Márévárnál végül megkönyörült rajtunk a várbarátok istene, kiderült az égbolt. Szerencsére a restaurált erősség gondnoka is előkerült, így kinyílt a várkapu az ostromló had előtt. A Szászvár belterületén álló középkori püspöki nyaralónál majd végvárnál nem volt ilyen szerencsénk, csak körbejárni tudtunk az elakadt renoválás ütemében lévő műemléket. Dombóvár városa két erődítménnyel is büszkélkedhet. Míg a Gólyavárból alig két falcsonk meredezik ki az aljnövényzetből, addig a Szigeterdő Miklós Zsuzsa által feltárva és az Önkormányzat anyagi segítségével ismét toronyszerű alakjában tekintett le ránk. Az itt reánk váró hidegtál bőséges kínálatáért külön köszönet illeti a szervezőket. A kirándulás utolsó helyszínén, a döbröközi várromnál szívélyes búcsút intettünk egymásnak, megfogadva a következő évi találkozást. Hiszen a várak iránti szerelem élethossziglan tart, ugyebár?

Élményeit lejegyezte és a fotókat készítette: Szatmári Tamás

A szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum épülete

A múzeumigazgató mellszobra, háttérben római kőfaragványok

Az előadások témakörét a castellumok jelentették

Az első napon a múzeumi könyvtárteremben rendezkedtünk be

Ódor János Gábor múzeumigazgató és Feld István a Castrum Bene Egyesület Elnöke

Miklós Zsuzsa régész nyiotta meg az előadásokat

Végignéztük a Megyei Múzeum kiállítását

A klasszicista stílusban emelt Vármegyeháza

Udvarán az Árpád-házi I. Béla király alapította bencés apátság romkertje

Körbejártuk a romkertet

Természetesen váras témájú könyveket árultak

A Castrum Bene Egyesület tagsága

Ezen a helyszínen emelkedett Ete mezővárosa és vára

Esővel fogadott minket a vasárnap reggel

De azért türelmetlenül vártuk az indulást!

Feld István elnök ismerteti Márévár históriáját

A várbarátok gyorsan elfoglalták a mecseki erősséget

Szászvár lakóépülete siralmas látványt nyújtott

A dombóvári Gólyavárból csak két falcsonk érte meg napjainkat

A dombóvári Szigeterdő tornyát nemrégiben húzták fel

Döbrököz várromjánál váltak el az útjaink