Az erősség történetének ismertetését követően induljunk hát és fedezzük fel a 360 méter magas vulkanikus kúpon emelkedő Margatot!

A csaknem hat hektár területű vár két fő része a várhegy csaknem négyötödét elfoglaló szuburbium, illetőleg a johannita belsővár, de ezek mellett említést érdemel a várhegy nyugati lejtőjén kialakult, szintén erődített keresztes város (külső szuburbium) is, melynek területén 2010 nyarán kezdődtek meg az ásatások.

A vár legkorábban épült részének maradványait a szuburbium északkeleti csúcsánál, a kettős falszoros keleti, belső oldalán fedezhetjük fel. Az elnagyolt kváderekből rakott falmaradvány, építőanyagát tekintve is eltér az erősség többi – szinte kizárólag bazalttömbökből emelt – részétől, ugyanis mészkőből építették.

Miután Margat a keresztesek kezére kerül, a várhegyen nagyszabású építkezések kezdődnek, mely során felépül a külső kerítőfal, melynek egy, szabálytalan formájú kváderekből rakott, 5-6 méter magas szakasza ma is jól látható az erődítés keleti részén. A belsővár keleti fala mentén húzódó nagyméretű boltozott terem is ebben a periódusban épül, csakúgy mint a vár legmagasabb déli sziklatömbjén emelt Mazoir épületek, valamint a szuburbiumból nyíló keleti kapu.

A vár első nagyobb, immáron a johanniták által végzett átalakítása során a belsővár déli falai mögé pincéket ásnak, a – pár méterrel felmagasított – keleti fal mögött pedig egy dongaboltozattal ellátott újabb termet építenek, a korábban épült helyiség fölött pedig kialakítják a dormitóriumot, azaz a lovagok hálótermét. A keleti épületegyüttest aztán a későbbiekben egy kétosztatú árnyékszéktoronnyal is ellátják.

A következő periódusban épül a téglalap alaprajzú, egyhajós várkápolna, amelyet egy Mazoir-kori épület helyére építenek, két sziklába vésett ciszterna fölé, melyek szájnyílásánál teherelhárító íveket alakítanak ki a déli, illetve északi falak mentén. A kápolna, amely csúcsíves élkereszt-boltozatú hosszházból, egy belül félkörívvel záródó, csúcsíves kupolával fedett apszisból, valamint az abból nyíló két melléktérből áll, a vár leghíresebb építménye, hiszen itt található a Szentföld legnagyobb felületű keresztes freskója. A kápolna déli falán pokol, míg északi falán mennybéli jeleneteket ábrázoló freskók láthatóak, de az apszist is geometriai ábrákkal és feltehetőleg sast ábrázoló motívumokkal díszítették.

A johannita építkezések harmadik fázisában a dormitóriumot északi irányban bővítik, majd – mintegy a belsővár udvarának északi zárásaként – hozzáépítenek egy „L” alaprajzú, csúcsíves dongaboltozattal ellátott épületegyüttest, melynek északi csúcsát egy négyzetes alaprajzú toronnyal erősítik meg.

A belsővár központi udvara alatt húzódik Margat leghatalmasabb ciszternája, ami szervesen illeszkedik az erősség szerteágazó és igen gondosan megtervezett vízgyűjtőrendszeréhez, melynek segítségével a keresztesek el tudták raktározni a bőséges téli esők csapadékmennyiségét.

A következő építési fázisban kerül kiépítésre a belsővár nyugati frontja, ahol helyet kap a kaputorony, több tárlóhelyiség, a káptalanterem, az árnyékszékaknával ellátott konyha és a refektórium (ebédlő). Erre a periódusra tehető a kerítőfal eredeti nyugati szakaszának elbontása, amely helyére – attól kissé nyugatabbra – egy új falszakaszt építenek, melynek déli végét egy négyzetes alaprajzú kaputoronnyal, északi végét pedig egy hasonló kialakítású, kis kitörőkapuval ellátott védművel erősítik meg.

Miután a folyamatos építkezések következtében kialakul a belsővár zárt udvara, megépül a ma is látható, köralaprajzú, de négyzetes belső terű donzson, amely egy palotaszárnnyal csatlakozik a várkápolnához. Feltehetőleg e palotaszárny első emeletén fogadhatták II. András magyar királyt és kíséretét is. Ezen építkezések során kerül megerősítésre a dormitórium északkeleti sarka egy nagyméretű saroktoronnyal, valamint az árnyékszéktorony előterében kialakított új kerítőfallal.

A következő építési periódusra tehető a belsővár kaputornya feletti díszes rezidencia kialakítása, amely valószínűleg a valéniai püspök lakosztályaként szolgált azt követően, hogy a XIII. század első harmadában a johanniták megszerezték a jogot, hogy saját papjaik közül válasszák a megyéspüspököt. Ezen épületrészben kapott helyet a vár legfényűzőbb, gótikus keresztboltozattal ellátott helyisége, az ún. kétoszlopos terem, valamint egy hipokausztumos (légfűtéses) fürdő is. Erre az időre tehető továbbá a belsővár keleti épületegyüttesének belső oldalához csatlakozó, ipari célokat szolgáló helyiségek megépítése, de ekkor kerül sor az 1202-es földrengés során megrongálódott káptalanterem átépítésére is, melynek eredményeként elkészül a meglepően nagy, 18,6 x 37,2 méteres alapterületű új lovagterem.

Az utolsó keresztes építési periódusban kerül beépítésre a belsővár udvarának északkeleti sarka, ahol egy fürdőház kap helyet.

Már a mamlúkokhoz köthető a belsővár déli tornyának, valamint a nyugati kerítőfal belső oldalán kialakított ún. Qaláwún galériának (belső árkádsor) a megépítése, a szuburbium közepén álló khán pedig az ottomán periódusban készül el.

Folytatás következik!

Írta és szerkesztette: dr. Fejes Erik ©

A periodizáció a SHAM kutatási eredményeinek felhasználásával készült. A felvételeket a SHAM, a szerző, illetőleg a misszió más tagjai készítették.