– XI. Vármentő Napok szlovák barátainkkal a határokon átnyúló együttműködés jegyében –

Azoknak, akik október 20-án a szlovákiai Szádalmás – Jablonov nad Turňou – település felé utaztak, az időjárás nem a derűsebb arcát mutatta. Útközben az ablaktörlők ingását és a haragos esőfelhőket figyeltük. Mégis mindenkiben élt a szilárd akarat, hogy részt vegyünk az immár sorrendben XI. Vármentő Napokon. Most a Szádvárért Baráti Kört már esztendők óta segítő szádalmási Alma Hagyományőrző Egyesület meghívására érkeztünk meg a település szélén emelkedő, minden kényelmi szempontból tökéletes, teljes mértékben felújított egykori Esterházy-magtárhoz. Ezt a patinás épület vált otthonunkká a következő három napban.

Szádvár – Lisztes-bástya

Péntek reggelre a feltámadt szél elfújta az esőfelhőket a vidékről, így bizakodva vágtunk neki, a Várhegy oldalában felfelé vezető szerpentinnek, melynek minden kanyarja régi ismerősként üdvözölt minket. A szokásos munkavédelmi eligazítás után nekiláttunk a soha el nem hanyagolható vártisztítási folyamatnak. Mivel már régebben elvégeztük a nagy területű várromban és környékén található erdő ligetesítését, most csak a lágyszárú növényzet számított célpontnak. Tevékenységünknek a déltájban szétáradó ínycsiklandozó illatok vetettek véget. Szögligeti Miklós barátunk és társa ismét megörvendeztette a vármentőket az immár legendássá vált lángosával. Az éhes kompánia hamar körbevette a nagyméretű tepsit, és figyeltük, hogy sercegnek a finom falatok. Az ebédidő félórája alatt vidáman beszélgettünk, a rég látott ismerősök megosztották egymással élményeiket. Ezek a találkozók évről-évre nem csak az egykori Bebek-vár megóvásáról szólnak, hanem a baráti kapcsolatok ápolásáról is. Éhünket elverve kora délutánig folytattuk munkánkat, majd búcsút intve a vén kőfalaknak, levonultunk a hegyről.

Szádalmáson a jóízű vacsora elfogyasztása után az SzBK szervezeti kérdései kerültek terítékre. Megvitattuk az elmúlt időszakban elért eredményeket, de szó került a jövő feladatairól is. Bátran leírhatjuk, akad bőven teendő a 2012-es esztendőben is.

Vármentők

A szombati napot a környék néhány nevezetességének megtekintésére szántuk. Első megállóhelyül a közeli Tornagörgő – Hrhov – római katolikus temploma kínálkozott. Az egykori erődtemplom jellegére a napjainkig fennmaradt kőfala és szögletes tornya mutatott. Számunkra az igazi szenzációt azonban a templomhajó falában elhelyezett vörösmárvány sírkő fedőlap jelentette. Ez fedte ugyanis Bebek György királynéi tárnokmester sírját. Nagy nehézségekkel, de sikerült kisilabizálni a gótikus feliratát. A bevésett 1371-es dátum azonban csalóka, mert ez a főnemes által alapított gombaszögi pálos kolostor alapítási évét jelenti és nem a zászlósúr halálának (+1390) idejét.

A plébániatemplom után elsétáltunk a közeli darázskőbányához, amiről gyanítható, hogy Szádvár építőanyag beszerző helyeinek egyike lehetett. Hálás fotótémának bizonyult a mellette harsányan zubogó vízesés is.

Alig néhány kilométert autózva érkeztünk el Torna – Turňa nad Bodvou – városába. Itt a helybeli várbarátok képviselői fogadtak minket. Ők kalauzoltak nagy szívélyességgel előbb a közeli plébániatemplomhoz, aminek régészeti kutatása nagy meglepetésekkel szolgált. A XIV. században keletkezett szakrális hely históriáját a fiatal plébános nagy átéléssel, igazi lokálpatriótaként tolmácsolta, minden építészeti elemet bemutatva. Figyelemre méltónak bizonyult a restaurálás alatt lévő szentély, benne Tornai János nemes úr sírkövével, valamint az ülőfülkés falon megtalált korabeli freskó.

Kirándulás a környék látnivalóihoz

A vallási célú épület után lépteinket a közeli hegyet koronázó, a középkorban jelentős szerepet játszó tornai erődítmény felé irányítottuk. A hozzá vezető hegygerinc sziklájában jól látszódtak az évszázadok alatt belevájódott szekérnyomok. Fent erős szél fogadott, de ezzel mit sem törődve jártuk be az ódon falakat, vizsgálgatva felépítésüket. Bizony ráférne a tornai várromra is a segítő kéz, hiszen a területét és környezetét sűrű bozót takarja, a rogyadozó kőfalak pedig életveszélyes állapotúak. Bízunk benne, hogy a kicsiny, de lelkes vármentő csapat további társakra lelve, mielőbb megkezdheti nehéz, de nemes műemlékvédő feladatát.

Torna vára

A kirándulás napjának utolsó megállóját a közeli Szádelő – Zádiel – falucska mögötti gigantikus sziklahasadék meghódítása jelentette. Csodáltunk a félelmetes ormokat, amik mellett eltörpül a kicsiny emberfia. A természetnél nincs csodálatosabb! – sóhajtottunk fel, baktatva a völgy mélyén kanyargó úton. A több kilométernyi séta során, több helyen is információs táblákon lehet olvasni a természetvédelmi terület növény és állatvilágáról. A grandiózus sziklaszurdokban feltámadt hideg szél szinte megfagyasztotta bennünk a vért, így örömmel kortyolgattuk a túra végpontját jelentő turistaházban kikért forró teát.

Visszatérve a parkolóba, elérkezett a búcsúzás pillanata. Minden jelenlévő szentül megfogadta, hogy tavasszal ismét találkozik a többiekkel, hiszen ilyen remek bulit vétek volna kihagyni.

Kirándulás a sziklahasadékhoz

Szöveg és Képek: Szatmári Tamás,
Szerk.: Vígvári Tamás