Magyarország egyik legnagyobb alapterületű középkori kővárának megvédésére, hasznosítására alakult 2006-ban a Szádvárért Baráti Kör. A civil szervezet tagjainak koordinálásával és a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatás segítségével az elmúlt három évben megvalósulhatott Szádvár egyes építészeti elemeinek, rohamosan pusztuló falainak műemléki állagmegóvása. E több éves munka során példaértékű együttműködés alakult ki a Baráti Kör tagjai és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Irodája, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai között.

2010 augusztusában a Baráti Kör anyagi támogatásával megkezdődhetett Szádvár régészeti feltárása is. Az első évad még a „szemlélődés” jegyében telt. Azaz a rendelkezésünkre álló 5 munkanap alatt egy kis alapterületű (10 m²) szelvényben vizsgáltuk a mélyben meghúzódó rétegek elhelyezkedését, vastagságát és a természetes sziklafelszín szintjét. A szelvényt a külső vár, már korábban állagvédett, déli fala mellett jelöltük ki.

A szelvény a külső vár, déli fala mellett

Célunk elsősorban a vár 1688. évi pusztulását követően napjainkig keletkezett omladékréteg vastagságának meghatározása, valamint az ez alatt húzódó, mindmáig érintetlen régészeti rétegek vizsgálata volt. Az erősség egyik utolsó, 1674-ből fennmaradt összeírásának tanúsága szerint a külső vár déli részében, a várkapu közelében álltak a várban állomásozó német katonák és magyar hajdúk házai. Bíztunk benne, hogy szelvényünkben sikerül azonosítanunk ezeknek az épületeknek a nyomait, esetleg részben feltárni maradványát.

A kutatás második napján egy nagyméretű kályha alapjaira és tapasztott tűzterére bukkantunk, azaz a szelvényünkkel valóban sikerült megfogni egy egykori épület belső terét. A következő napok folyamán a kályha pusztulásából származó és „in situ”, azaz eredeti helyén megmaradt kályhacsempéket bontottunk ki.

„in situ”, azaz eredeti helyén megmaradt kályhacsempék

Szerencsénkre az egyik csempe belsejéből I. Ferdinánd magyar király egy 1557-ben vert ezüst dénárja került elő. A szelvény további mélyítése során egy, a cserépkályha pusztulását követően ásott szemetesgödröt találtunk, melyből az igen nagy mennyiségű kerámia- és fémleleten túl, III. Vasa Zsigmond lengyel király 1610-es 3 garasasa is felszínre került.

Szerencsénkre az egyik csempe belsejéből I. Ferdinánd magyar király egy 1557-ben vert ezüst dénárja került elő.

A szelvény további mélyítése során egy, a cserépkályha pusztulását követően ásott szemetesgödröt találtunk, melyből az igen nagy mennyiségű kerámia- és fémleleten túl, III. Vasa Zsigmond lengyel király 1610-es 3 garasasa is felszínre került.

A rövid feltárás végén a következő összképet alakíthattuk ki: a 17. század végi írott források információival ellentétben Szádvár kapujának közelében ekkor már épületek nem álltak. Ezzel szemben a 17. század első harmadában a területen minimum egy olyan gödröt ástak, melybe a várból származó hulladékot gyűjthették. Ezt megelőzően a 16. század folyamán, a várfalnak támaszkodva állt egy olyan, egy vagy akár több helyiségből álló épület melyet télen cserépkályhával fűtöttek. Sajnos a rövid ásatási idény alatt nem sikerült felderíteni az épület kiterjedését, de még építészeti szerkezetére utaló nyomokat sem találtunk. Ez az épület és kályhája 1557-et követően rövid időn belül, vagy éppen a vár egyetlen, 1567-es ostroma folyamán pusztulhatott el.

A szelvényből előkerült agyag korsó

Reméljük, hogy a jövő évben folytathatjuk a külső vár régészeti kutatását, immár a Baráti Kör tagjainak aktív közreműködésével.

Szöveg és kép:  Gál-Mlakár Viktor, szerk.: Vígvári Tamás