Szádvár rozzant állapotú kőfalai közül a belsővár keleti oldalát képező Porkoláb-fal volt eddig a legveszélyeztetettebb állapotban. Ezt bárki láthatta, aki kirándulása során feljutott a Várhegyre. A viszonylag vékony és magában álló fal leginkább az ementáli sajthoz hasonlított, aljában embermagasságú kiromlásokkal. A déli végében pedig már egyenesen a gravitáció megcsúfolásaként hatott egy levegőben lógó boltív. Ez végül a 2010-es esztendő kora tavaszán adta meg magát, kövei szétgurultak a hegyoldalban.

A Prokoláb-fal Ny-i oldala állagmegóvás előtt

A kirándulók testi épségének megóvása érdekében ennek a veszélyforrásnak az elhárítása sürgős beavatkozást igényelt. A Szádvárért Baráti Kör e falrészlet megóvása érdekében sikeres pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, és az így megszerzett pénzt az önrésszel kiegészítve a tiszafüredi Hofferhause Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t bízta meg a szükséges munkálatok elvégzésével.

Az elmúlt években végzett geodézia felmérés adatait is felhasználva a szakemberek megismerték a falrészlet szerkezeti felépítését, egykori építéstörténetét. Így a pályázathoz benyújtott terv alapján minden készen állt a feladat megvalósításához.

Azonban az emberi akarattal szembeszállt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére zúduló ítéletidő. A hatalmas esőzések nyomán kiöntő áradások ellepték az utakat, a Szádvár alatt fekvő Szögliget község főutcája akkoriban leginkább egy sebes áramlású folyóhoz hasonlított. Az építkezéshez szükséges falazó anyagot tároló telepet is víz öntötte el.

Július hónapra végül lassan helyreállt a rend, megkezdődhettek a munkálatok. A kezdeti logisztikai problémákat sikerült megoldani, az építőanyagok feljutottak a Várhegyre. A munkát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Iroda építésze, Kosdi Attila felügyelte, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeuma részéről Gál-Mlakár Viktor régészeti megfigyelést végzett. A megbízott kőműves brigád pedig igyekezett begyógyítani a viharvert épület maradékának sebeit. Az időjárási körülmények az özönvíz elmúltával sem segítették azonban a munkát, mivel immár a rekkenő hőséggel kellett megküzdeni. Ezért igen nagy megbecsüléssel kell méltatni mindazokat, akik részt vettek a mintegy két hétig tartó munkában. Fáradozásuk eredményeként Szádvár legveszélyeztetettebb részének ideiglenes megóvása megtörtént.

Az eddig elért sikerek alapján egyesületünk következő lépésként a külső vár északi falának ideiglenes falkorona-védelmét tervezi megvalósítani.

A keleti oldal az állagmegóvás előtt és után

A nyugati oldal az állagmegóvás előtt és után

Szöveg és kép: Szatmári Tamás