Nyári várnézőben, avagy a SzBK kirándulása
Már a tavaszi hónapokban felmerült az a kívánság, hogy a Szádvárért Baráti Kör tagjai ne csak a dolgos vármentés napjaiban találkozzanak egymással, hanem képet alkothassanak, milyen is egy középkori várrom feltárása és helyreállítása. Ennek tanulmányozására kértük fel segítségül Simon Zoltánt, aki régészként hosszú esztendők óta vezeti Füzér és Regéc erősségeinek feltárási munkálatait. A szakember-gárda tagja volt továbbá Fülöpp Róbert építész, aki – többek közt – a martonyi pálos kolostor helyreállítási munkálatainál működik közre, valamint Takács Bence geodéta aki reményeink szerint majd az őszi műszeres felméréseket fogja vezényelni szeretett Szádvárunk területén.
A csütörtöki nap délutánján Füzéren örömmel üdvözölhettük az ország minden égtája felöl ide érkező barátainkat.
Péntek reggel kitekintve a szépen felújított füzéri parasztház ablakán, lenyűgöző látványt nyújtott a vulkáni sziklaszirtet koronázó vár. Sietve vágtunk neki a meredélynek, aminek útját szépen kialakították a füzéri várbarátok. Elérkezve az egykori alsóvárhoz, fogadott minket Kónya Ferenc várgondnok.
Simon Zoltán élvezetesen és kimerítően ismertette a jelenlegi feltárások helyzetét.
Mivel már többször jártam a várban, van módon összehasonlítani a változásokat. Ahol tizenöt esztendeje egy magas kőkupacon járhattam, most kiderült, hogy emeletes palotaszárnyat és mély pincét rejtett magában a törmelék halom. Védőtető került már a kaputoronyra, de ugyanez oltalmazza a gótikus faragványairól, ékes mívű ablakairól messze földön híres várkápolnát is. Látogatásunk betetőzéseként az épület alsó szintjére invitáló Kónya Ferenc igazi házigazdaként tokaji borral kínált meg minket.
Lent a községben költöttük el ebédünket, majd indulnunk kellett, hiszen Regéc jó néhány hegycsúccsal odébb emelkedik. Kissé elfáradt csapatunknak nagy könnyebbséget jelentett, hogy a 625 méter magas kettős sziklacsúcshoz vezető földút személygépkocsikkal is járhatónak bizonyult. Így egészen a kőfalakig tudtunk gurulni, ahol ismét Simon Zoltán vette át az idegenvezető szerepét. Regéc várromja is sokat változott az eltelt évtized alatt, köszönhetően a lelkes és önkéntes fiatalokból szerveződött feltáró csapat áldozatos munkájának köszönhetően.
Péntek este érkeztünk meg utolsó szállásunkra, a mindannyiunk által jól ismert Szögligetre. Miután mindenki – beleértve újonnan érkezett társainkat is – letáborozott a számára kijelölt házban, összegyűltünk egymás látására. A késő éjszakába nyúló beszélgetés után szombat délelőtt Szádvár romjaihoz felérkezve láthattuk, hogy a kivágott fák csonkjai ismét hajtanak, amire ékes példa a Lisztes-bástya zöldellő bokra. Lesz hát tennivalónk ősszel is.
De most csak szemlélői voltunk az ódon falaknak, jártuk a történelmi helyszínt ittlétünk emlékképei után kutatva. Míg a műemlékes szakemberek – kiegészülve Halász Ágoston régésszel – el-eltöprengtek egy-egy romba dőlt kőfal sorsát vitatva, addig mi vidáman idéztük fel az eddigi vármentő napok feledhetetlen eseményeit.
Délután pedig a közeli Derenk romfalu felfedezésére indultunk. Illetődötten álltunk meg a mezőn már alig látható buckák mentén, amelyek valamikor egy életteli falu lakóházait jelentették. Csupán az iskola tömbje dacol az idővel. Mellette emelkedik a lebontott templom helyén létesített kis emlékkápolna, a derenki búcsújárók keresztjével.
Visszatérve Szögligetre, az estét újra együtt töltötte a vidám kompánia, majd másnap fájó szívvel búcsúztunk a zöldellő hegyektől.
Mindenkinek megköszönve a részvételt, jó volt látni titeket, gyertek el szeptemberben is!
Szöveg és képek: Szatmári Tamás
Hozzászólások
Nyári várnézőben, avagy a SzBK kirándulása — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>