Vég
re elérkezett az augusztusi hónap, amelynek elején hagyományosan megrendeztük a Vármentő Hetet, másképpen és találóbban írva a Régészeti Hetet. Ez okból immár XVIII. alkalommal vonult végig autókonvojunk a Ménes-patak völgyében kanyargó, középkori minőségű úton, hogy Szádvár hegyének északi oldalán leparkolva, a Várkert tisztásától kezdve nekivágjon az egyhetes feladatának. Felvállalt célunk most is a régi, megismerni az egykori Bebek-vár titkait, kiásni az itt élt várbeliek elveszett tárgyait.
Elszánt csapatunkat Gál Viktor, a Herman Ottó Múzeum régésze vezette, aki a hetek óta tomboló hőség miatt azt javasolta, hogy korán reggelizzünk és utána korán is igyekezzünk fel a várba. Persze a legendássá vált lépcsősoron felérve így is mindenkiről folyt az izzadság. Bár sohasem jártam Afrikában, de ilyen lehet ott az időjárás, mint amit most Szádvár hegyén kifogtunk! A régész szakember eligazítása után aláírtuk a munkavédelmi ívet és szétoszlottunk a kijelölt kutatóárkokba. Ezeket most úgy jelöltük ki, hogy legalább a nap nagyobbik részében árnyékosak legyenek.