Kedves Vármentők, Barátaink!
Pokoli hőség Szádvárban
Vég
re elérkezett az augusztusi hónap, amelynek elején hagyományosan megrendeztük a Vármentő Hetet, másképpen és találóbban írva a Régészeti Hetet. Ez okból immár XVIII. alkalommal vonult végig autókonvojunk a Ménes-patak völgyében kanyargó, középkori minőségű úton, hogy Szádvár hegyének északi oldalán leparkolva, a Várkert tisztásától kezdve nekivágjon az egyhetes feladatának. Felvállalt célunk most is a régi, megismerni az egykori Bebek-vár titkait, kiásni az itt élt várbeliek elveszett tárgyait.
Elszánt csapatunkat Gál Viktor, a Herman Ottó Múzeum régésze vezette, aki a hetek óta tomboló hőség miatt azt javasolta, hogy korán reggelizzünk és utána korán is igyekezzünk fel a várba. Persze a legendássá vált lépcsősoron felérve így is mindenkiről folyt az izzadság. Bár sohasem jártam Afrikában, de ilyen lehet ott az időjárás, mint amit most Szádvár hegyén kifogtunk! A régész szakember eligazítása után aláírtuk a munkavédelmi ívet és szétoszlottunk a kijelölt kutatóárkokba. Ezeket most úgy jelöltük ki, hogy legalább a nap nagyobbik részében árnyékosak legyenek.
Az aratás ideje
A jó gazda már a zord tél végén kijár a földjére, megszemlélni, mikor tudja művelés alá venni. Előkészíti a szerszámait, javítja azok csorbáit. Majd kitavaszodván nekilát a vetésnek. Elülteti a magvakat, aztán felveszi a harcot a gyomok ellen. Mindennap reménykedik a jó termés érdekében. Mi, a Szádvárért Baráti Kör tagsága is valahogyan így voltunk az elmúlt 20 esztendőben. Mert amikor 2006 októberében legelőször összegyűltünk a vadregényes hegyekkel övezett Szögliget községében, megfogadtuk, hogy az addig Csipkerózsika-álmát alvó, elfeledett hegyi sasfészket, Szádvárt termővé varázsoljuk. Megműveljük, vagyis régészeti módszerekkel megkutatjuk földjét, vajon mit rejtegethet az évszázadokkal itt élt emberek hagyatékából?
A kezdeti, bár soha el nem hanyagolható bozótirtás mellett fő feladatként a roskadozó kőfalak megóvása és a régészeti feltárás sorakozott fel. Szerencsére ezekben segítő támogatást kaptunk a hivatalos szervezetektől, mindenki mellénk állt a műemlék megóvása érdekében. A vármentést zászlajára író Szádvárért Baráti Kör mögött felsorakozott a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembergárdája, Gál Viktor régész értő keze alatt kialakult egy lelkes csapat, amely régi tárgyak sokaságát hozta a napvilágra a nyári Vármentő Héten.
De mit lehet tenni az értékek bemutatása érdekében? – tehetjük fel a kérdést. A választ Üveges Attila szögligeti polgármester adta meg, akinek hangyaszorgalommal és rengeteg energiával, pályázati pénzekkel sikerült létrehozni azt a Látogatóközpontot, ami újabb gyöngyszemmel gyarapította a községet. Ennek az épületnek a felavatása történt meg július 4-én.
Pénzek a mélyből
Immár 20 esztendeje, hogy megalakult a Szádvárért Baráti Kör, amelynek tagsága célul tűzte ki az Aggteleki-karszthegységben magasodó Szádvár megmentését az utókornak. A mindent elborító bozótos kiirtása után a szakmai szervezetekkel karöltve megindulhattak azon munkálatok, amelyek látványos eredményeket hoztak. Az egykori Bebek-erődítmény belekerült a Nemzeti Várprogramba, a jelentős beruházásnak köszönhetően kibújtak az egykori kőfalak az omladékok alól, az alsóvárbeli Csiga pedig egy grandiózus hosszúságú lépcsővel megjelent a várrom turisztikai vérkeringésében. Egyszóval van mire büszkének lenni, a hangyaszorgalmú évek meghozták a gyümölcsöt, épül és szépül szeretett Szádvárunk!
Egy csodálatos hétvége -XXXVII. Vármentő napok
„A cikk írás van olyan nehéz, mint a favágás“ sóhajt fel az író, amikor 37. alkalommal kell ugyan azt a tevékenységet a kényelmes fotelben ülve a számítógép billentyűzetének segítségével élménnyé tennie. Mert végül is ugyanazt teszi minden alkalommal a Szádvárért Baráti Kör tagsága és a hozzá csatlakozó önkéntesek hada.