…a VII. Vármentő Hét -2.- élménybeszámolója.

Ismét hónapok telnek el, míg kijutok Szádvárra. De milyen hónapok!  A hétköznapok megnyúlnak, és áll az idő, mint maga a vár, és tétlenségben telnek a napok. Az öreg az erkélyen fűrészt élez, baltát reszel, pásztorbotot farigcsálva múlatja az időt. A lelkiismeretes várbarátok tudják, hogy odafent a hegyen minden nap számít, a vár folyamatosan romlik, és tessék! Jön az email, hívnak a barátok vár a vár! Ásóra, kapára, kutatni kell ismét! Felkerekedik kicsi és nagy, összeverődik a jól ismert csapat, sőt újak is jönnek szép számmal.

Vasárnap ismerkedés, szalonnasütés, csevegés majd reggel irány a vár! Másnap felvisszük a szerszámokat. A szokásos eligazítások után, szó nélkül állunk be a kijelölt helyekre, és kezdünk munkához. Nem kell nógatni senkit, mindenki teszi a dolgát, ahogyan tőle telik. Lassan formát öltenek az árkok, előkerülnek a leletek, a járószintek, és a tűznyomok. Már első nap elérjük az 26-os árokban az alapkőzetet, és előkerültek egy majdnem teljes kályhacsempe darabjai. A tűz martalékául esett ácsolatokból visszamaradt vasak, és sok egyéb cserépdarab. Sajnos ahol az omladékok tetejét kutatjuk ott kevesebb a lelet, de tudjuk, most a várfalak szerkezetét próbáljuk kideríteni.

Másnap a 21-es árokban, ismét nekiveselkedünk, és estére ismét elérjük az egykori tűzvész által elszíneződött réteget.  Itt is felmérés következik, majd folytatódik az ásás. Ebben az árokban sokkal kevesebb a lelet, habár az éjszakai eső miatt nem tudjuk a földet rostálni, így csak kevesebb kerül a gyűjtőzsákokba. Laci bácsi ettől az ároktól is búcsút vesz.

Szerdán megérkezik Albert Feri, és megalakul a nyugdíjasok csapata. Irány a Lakatos-bástya nyugati része, vagy ami megmaradt belőle! Sajnos a várrobbantók igen alapos munkát végeztek, amire jócskán rásegített az idő is! Sokkal lassabban haladunk, leletek helyett a rengeteg fagyökér keseríti az öregeket. Nagy az omlásveszély, és ha lehet, a köveket a helyükön kellene hagyni, de a növényzet igen sok kárt tesz a falakban. Nagyon körültekintően dolgozunk. Keressük a falak csatlakozását, majd egyszer rájövünk, amit keresünk annak külső fele már nincs meg, ráadásul a kiomlott fal belső síkját találjuk meg, mellette egy üreggel. Ásás közben Albert Feri alatt beomlik a törmelék! Szerencsére, csak egy kb. 30 cm-s gödör keletkezik, ezért itt meg kell állnunk ismét. Másnap, a fal keleti felén folytatjuk a bástya csonk kiszabadítását a növényzetből. Leletek sajnos itt sem kerülnek elő, csak gyökér, gyökér, és gyökér! Péntek délben kivonják a nyugdíjas rajt a munkából! A felmérések miatt a szerszámokat lábhoz tesszük, kezdődnek a fotózások.

Amiért a várbarát a lelkét adja!

Ismét akadt egy szép lelet a gyűjteménybe, amit talán a második napon találtak a Csonka-bástyánál:

Sajnos némi technikai segítségre is szükség volt a megtaláláshoz. Bár a kályhacsempe darabjai előbb az én kezemben voltak, nem készült róla fotó, mert a gyűjtő tasakokkal hamar elvitték a múzeum dolgozói.

Egy kis „séta” a nyugati-fal alatt!

A vár februári fényképezése óta ugyan volt egy körutam ezen a részen, de akkor, sajnos nem a hegyoldalt fényképeztem, hanem a várfal omladékát. Most kíváncsi voltam a vár lerontásának a egyéb nyomaira is. Sajnos pénteken, még csak a mobilom volt kéznél, ezért elnézést kérek a gyengébb minőségért, néhány érdekesebb részlet kedvéért azért beillesztek néhányat.

A Sybilla-bástya után kezdtem az ereszkedést a hegyoldalon, a képen a jobb felső sarokból lefelé, előtérben azok a kövek, amelyek a romboláskor elakadtak, mára zöld moha takarja be őket. Leereszkedés közben egy közepes méretű követ gurítottam le magam előtt, és hallgattam amint lefelé kopogva, négy-öt pattanás után megállt, valószínű a hegy lábánál.

Körülbelül a várfaltól 25-30m-el voltam ennél a képnél lejjebb, egy kisebb párkányon:

Ehhez hasonló helyet, hármat találtam. Azokat a kiszögelléseket kerestem, amelyről a korabeli metszeteken, egy csiga ábrázolását láthatjuk.

A hegy déli oldala felé kezdtem visszafelé kapaszkodni, a sziklákkal tűzdelt falon, eközben érdekes öreg fákat találtam, ami az állatoknak időnként még jól jöhet.

A szádvári rejtély!

Ahogyan a sűrű és meredek bozótosból kiértem, a Délnyugati-bástya alatt találtam magam. A tisztáson a fű elég magas, mintha az állatok is segítettek volna a letarolásában. Különleges talán a szürkés lisztszerű bevonat, amely valamilyen növényi betegségre utal. Másfelé a növényzet egészségesnek látszott, csak itt volt nagyon szembetűnő a jelenség.

A kép jobboldala kicsit lankás, mintha egy valamikori utat sejtetne, és ez is volt a célom ezzel a túrával, hogy egy várfal alatti út nyomára lehet –e bukkanni. Jobbra a bozótoson nyílások vannak, ahová nappal az állatok elbújnak az emberek elől.

Innen már igyekeztem vissza a vármentőkhöz, mert az őrzésemmel megbízott Ferenc barátom már aggódva keresett.

Betakarjuk az árkokat.

Sajnos minden vármentő hét lehangoló munkával végződik. Felmegyünk és betakarjuk, a veszélyes árkokat. Majd kicsit még fényképezkedünk, és levonulunk.

Bubenkó Gábor, (szintén nyugdíjas) aki általában nem lapáttal látható, de kivételesen ezen a héten a Lakatos-bástya keleti falánál tisztította a köveket. A képen a 21-es ároknál serénykedik. (Azért a másik szerelése is elkísérte nem csak a lapát!) A másik két öreg pedig itt látható:

A képen Feri, és Laci bácsi nyugdíjas csapata teljes vármentő díszben, a kalocsai mintás pásztorbottal, és a nyertes pályázatot hirdető plakáttal. (Fotó: Dr. Kovács Lajos)

Búcsúzul egy lélegzetelállító fotó: kilátás a várhegyről! Szombaton reggel, a ködből Szögliget tűnik elő. A háttérben a Bódva völgyéből fölszálló köd, majd mögötte, balra az Esztramos hegy és jobbra Szalonna felé távcsővel, talán a szendrői Várhegy is látható tiszta időben. A látóhatár mögött középtájon, a Pálosok kolostorának romjait rejtik a hegyek.

A várból lefelé menetben már mindenki az otthona felé telefonál, vége a vármentésnek, búcsúzik egymástól öreg és fiatal. A napok ismét hosszúra nyúlnak, és várjuk a következő találkozót.

Viszlát Szádvár!

Szöveg és fotók: Tokár László
Szerk.: Vigi